elgondolkodtató!

a rosszabb napjaimon elgondolkodok azon hogy milyen lehet meghalni! és hogy ha netalántán bekövetkezni ki lenne az aki sírna értem ki lenne az aki nem bírná és utánam jönne *habár szerintem ilyen nem lenne*  és ki lenne az aki bulit csapna ez érdekében! tudom hogy sokan utálnak és azok örülnének ennek és nem nagyon tud érdekelni hogy kik gyűlölnek mert amíg én boldog vagyok és nem törődök velük az nekik csak jobban fáj! de ezeken a rosszabb napokon mindig eszembe jutnak azok akik utálnak! és egyrészről én is utálom magam! mert volt olyan az életbe amit bár ne tettem volna meg és volt olyan is amiért örülök hogy megutáltak bizonyos személyek! de most visszatérve az elejéhez.. kezd visszatérni a 6.-os énem! aki mindenáron megakarta magát ölni egy fiúért!! csak most nem fiúról van szó!! hanem most csak úgy amúgy! de most nem mindenáron akarom ezt csak amikor tényleg akkor amikor az utolsó csepp is beleesik a pohárba!! és amikor kicsordul ez a pohár akkor csak bevonulok az én kis barlangomba és megállás nélkül folynak a könnyeim!! az élet nekem se tökéletes és nem is akarom hogy az legyen! mert ez pont így jó!! igen megvan mindenem a boldogsághoz..szerelem,barátok úgy nagyából normális család :'D de mégis néha azért elgondolkodok ezen hogy akikbe tényleg halálosan megbízok mit tennének ha nem lennék többé?! gondolnának e rám vagy tényleg csak örülnének hogy végre megszűnt egy igen hiperaktív,idegesítő lény ebből a világból!!