ezen a héten sok mindenen gondolkodtam.. és végül arra jutottam hogy szörnyű szeretett hiányban szenvedek.. igen. egész héten nem beszéltem VELE és megvoltam.. nagyon ritkán jutott csak az eszembe, hogy most épp mit csinálhat.. végre nem siránkoztam utána.. igen hiányzik nagyon.. de azt hiszem ha azon állna a sor túl tudnék rajta lépni.. mert ezen a héten is boldog voltam.. nélküle. igaz hogy hiányzik borzasztóan az ölelése a csókjai és ahogy rám néz.. de azt hiszem hogy teljesen kiégtem.. most már mindenkihez semleges érzelmeket táplálok.. nem érzem senki iránt már azt hogy őrülten szeretem.. és hogy meghalok ha nem lesz az enyém.. most már csak vagyok.. és várok a nagy csodára.. ami lehet soha nem teljesül be de legalább ha kell letudok róla már mondani.. most már csak azt szeretném ha egy fiú szeretne és én is szeretném őt.. lehet hogy a legváratlanabb pillanatban toppan be a nagy Ő.. és lehet hogy nem ő lesz az csak az a lényeg hogy szeressen.. mert úgy érzem megérdemlem már hogy egy normális pasim legyen.. aki nem csak be, nem csal meg, nem játszadozik velem.. stb meg is látszik rajtam ha valaki jobban megnéz hogy mi hiányzik az életemből.. lehet vannak fiúk akiknek én kellek de valahogy nem érzek olyat hogy több lehet barátságnál.. vagy egyszerűen nem tudom elképzelni magam velük.. de már azért se görcsölök hogy legyen fiúm mert tudom hogy akkor nem is lesz.. valahogy már nem érdekel az egész.. vagy jön magától vagy nem! mindent a sorsra bízok!
most már tudom miért költöztem át tavaly a 3-as szobába. és tudom hogy miért barátkoztam a liluval.. ezen a héten jöttem rá.. mert kiközösítettnek érzem magam veletek.. folyton együtt vagytok.. engem nem hívtok sehova.. legjobb barátok vagytok nem tudom.. és nekem hiányzik olyan valaki akivel én is így vagyok.. és ezért menekültem tőletek mert akkor is csak TI voltatok ketten.. és én egyedül.. mint manapság... hiába mondjátok hogy 3-an vagyunk barátok.. akkor is ha választásra kerülne a sor én maradnék egyedül.. jól tudom.. és ezért kellett nekem egy olyan ember akinek én vagyok az első.. és nem mindig csak a második.. én teljesen megértem hogy osztálytársak vagytok és ezért többet töltetek együtt.. de ti is tudjátok hogy ez a koleszban nem így van mégis én vagyok az aki folyton egyedül érzi magát.. és nem tud megosztani semmit senkivel... igaz ti meghallgattok de mégis nem adtok tanácsokat.. nem is emlékszek rá mikor ölelteket meg.. szerintem soha.. szeretlek titeket nagyon.. de akkor is folyamatosan egyedül érzem magam!!
Gondolj bele, mennyivel kellemesebb sokszor az elképzelt világ, mint a valóság!
2011. november 26., szombat
2011. november 20., vasárnap
smile.
tegnap megint vele voltam! és azt mondta hogy egy szóba kerül és ő elhagy és többet nem keres.. és mindig ezt mondja már a legelejétől.. de én valahogy nem tudom neki mondani.. már az életem részévé vált az hogy küzdjek érte. de nem sokáig fogom bírni! lehet jövőhéten vagy 1hónap múlva majd azt fogom mondni hogy na most volt elég STOP!! de addig is amíg belegondolok hogy az egyik részed már az enyém boldog vagyok! de most a világon legjobban szeretném ha te magad egészben az enyém lennél... sok mindenen szoktam gondolkozni veled kapcsolatban.. vannak olyan dolgok amik jobb ha nem jutnak eszembe mert elkezdem a sírást.. de amikor vissza gondolok azokra a boldog percekre amit együtt töltöttünk rögtön mosolygok és észhez-térek hogy igenis küzdenem kell még.. mert akarok még sok boldog percet! ez a 4 hónap életem eddigi legszebb 4 hónapja volt és tényleg! most először éreztem hogy igazán boldog vagyok egy fiú mellett :) kimutathattam hogy milyen hülye/ bolond vagyok és ő mégis elfogadott.. tudom hogy egyszer az enyém leszel.. vagyis inkább csak remélem!
szeretlek.
tévedtem! igenis vannak barátaim :) igaz van olyan aki csak magával foglalkozik és alig alig kérdi meg mi van velem de akkor is én szeretem őket! ha szomorú vagyok ők mindig ott vannak és próbálnak felvidítani :) és most érzem hogy rám van szükségük szóval mindent megteszek annak érdekében hogy ők jobban érezzék magukat ,és boldogok legyenek :) ha kell az életemet is feladom értük :) lehet ők nem tartanak annyira fontos barátnak mint én őket! de köszönök mindent amit értem tesztek/tettetek eddig ! ♥
2011. november 11., péntek
viszonzatlan szerelem.
az egész nyáron kezdődött. július 23. találkoztunk először. életem legtökéletesebb napja volt az. azután folyton beszélgettünk és találkozgattunk és minden annyira jó volt.. csak egy bökkenő van az egészben neki van egy "szép" barátnője.. akivel már jó régóta együtt vannak.. azt mondta hogy otthagyná értem.. és én teljesen odavoltam. egyszerűen nem tudtam elhinni hogy végre találtam egy olyan fiút aki szeret és az enyém lehet!! de azóta eltelt 3 és fél hónap és én még mindig egyedül vagyok és várok rá.. sokan mondják hogy hagyjam ott és keressek mást.. és néha nekem is megfordul a fejembe mostanában egyre többször.. de nem-tudnám egyszerűen ő az életemet jelenti nekem.. de 2 hete nagyon mérges voltam rá.. a barátnője miatt.. és megismerkedtem egy gyerekkel.. ma volt nálam.. és én valahogy azt hittem hogy ő van ott mögöttem az ágyon ott fetreng ahogy szokott és mondja hogy tegyek már be valami filmet hogy úgyse azt fogjuk nézni.. de megfordultam és "ismeretlen" arc volt velem szembe.. teljesen lefagytam.. hogy nem ő van ott. amikor más fiú nem jött fel azóta a szobámba amióta ő van.. körülnéztem és a sírás elkapott .. alig tudtam visszafolyatni.. nem megy mással.. csak Ő kell.. és még ha belesorvadok is megfogom szerezni.. lehet egy idő után nem fogom bírni mert most is egyszerűen nem ismerek önmagamra.. teljesen más vagyok soha nem gondoltam arra hogy megalázkodok egy fiú miatt.. meg hogy sírva kelek fel és fekszek le mert folyton ő jár a fejembe és hogy most mit csinálhat.. talán a barátnőjével vagy van nem.. gondolhat e rám.. vagy akármi.. teljesen megszállott lettem.. egyszerűen minden fiúba őt keresem.. hogy mibe hasonlítanak rá.. vagy ha egy piros kocsit meglátok.. még ha nem is olyan mint az övé csak piros legyen folyton az jut eszembe hogy biztos eljött értem.. mert hiányzok neki.. de ilyen nem lesz.. lehet soha nem lesz az enyém.. de amíg van miért reménykednem reménykedek.. egyszer talán majd kézen fogva fogok vele menni.. és arról fogok írni hogy mióta vagyunk együtt.. remélem!
Köszönöm 1 embernek a biztatást..Bernadett Soós ♥!
Köszönöm 1 embernek a biztatást..Bernadett Soós ♥!
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)