smile.

tegnap megint vele voltam! és azt mondta hogy egy szóba kerül és ő elhagy és többet nem keres.. és mindig ezt mondja már a legelejétől.. de én valahogy nem tudom neki mondani.. már az életem részévé vált az hogy küzdjek érte. de nem sokáig fogom bírni! lehet jövőhéten vagy 1hónap múlva majd azt fogom mondni hogy na most volt elég STOP!! de addig is amíg belegondolok hogy az egyik részed már az enyém boldog vagyok! de most a világon legjobban szeretném ha te magad egészben az enyém lennél... sok mindenen szoktam gondolkozni veled kapcsolatban.. vannak olyan dolgok amik jobb ha nem jutnak eszembe mert elkezdem a sírást.. de amikor vissza gondolok azokra a boldog percekre amit együtt töltöttünk rögtön mosolygok és észhez-térek hogy igenis küzdenem kell még.. mert akarok még sok boldog percet! ez a 4 hónap életem eddigi legszebb 4 hónapja volt és tényleg! most először éreztem hogy igazán boldog vagyok egy fiú mellett :) kimutathattam hogy milyen hülye/ bolond vagyok és ő mégis elfogadott.. tudom hogy egyszer az enyém leszel.. vagyis inkább csak remélem! 

szeretlek.

tévedtem! igenis vannak barátaim :) igaz van olyan aki csak magával foglalkozik és alig alig kérdi meg mi van velem de akkor is én szeretem őket! ha szomorú vagyok ők mindig ott vannak és próbálnak felvidítani :) és most érzem hogy rám van szükségük szóval mindent megteszek annak érdekében hogy ők jobban érezzék magukat ,és boldogok legyenek :) ha kell az életemet is feladom értük :) lehet ők nem tartanak annyira fontos barátnak mint én őket! de köszönök mindent amit értem tesztek/tettetek eddig ! ♥