kiégtem!

ezen a héten sok mindenen gondolkodtam.. és végül arra jutottam hogy szörnyű szeretett hiányban szenvedek.. igen. egész héten nem beszéltem VELE és megvoltam.. nagyon ritkán jutott csak az eszembe, hogy most épp mit csinálhat.. végre nem siránkoztam utána.. igen hiányzik nagyon.. de azt hiszem ha azon állna a sor túl tudnék rajta lépni.. mert ezen a héten is boldog voltam.. nélküle. igaz hogy hiányzik borzasztóan az ölelése a csókjai és ahogy rám néz.. de azt hiszem hogy teljesen kiégtem.. most már mindenkihez semleges érzelmeket táplálok.. nem érzem senki iránt már azt hogy őrülten szeretem.. és hogy meghalok ha nem lesz az enyém.. most már csak vagyok.. és várok a nagy csodára.. ami lehet soha nem teljesül be de legalább ha kell letudok róla már mondani.. most már csak azt szeretném ha egy fiú szeretne és én is szeretném őt.. lehet hogy a legváratlanabb pillanatban toppan be a nagy Ő.. és lehet hogy nem ő lesz az csak az a lényeg hogy szeressen.. mert úgy érzem megérdemlem már hogy egy normális pasim legyen.. aki nem csak be, nem csal meg, nem játszadozik velem.. stb meg is látszik rajtam ha valaki jobban megnéz hogy mi hiányzik az életemből.. lehet vannak fiúk akiknek én kellek de valahogy nem érzek olyat hogy több lehet barátságnál.. vagy egyszerűen nem tudom elképzelni magam velük.. de már azért se görcsölök hogy legyen fiúm mert tudom hogy akkor nem is lesz.. valahogy már nem érdekel az egész.. vagy jön magától vagy nem! mindent a sorsra bízok! 






most már tudom miért költöztem át tavaly a 3-as szobába. és tudom hogy miért barátkoztam a liluval.. ezen a héten jöttem rá.. mert kiközösítettnek érzem magam veletek.. folyton együtt vagytok.. engem nem hívtok sehova.. legjobb barátok vagytok nem tudom.. és nekem hiányzik olyan valaki akivel én is így vagyok.. és ezért menekültem tőletek mert akkor is csak TI voltatok ketten.. és én egyedül.. mint manapság... hiába mondjátok hogy 3-an vagyunk barátok.. akkor is ha választásra kerülne a sor én maradnék egyedül.. jól tudom.. és ezért kellett nekem egy olyan ember akinek én vagyok az első.. és nem mindig csak a második.. én teljesen megértem hogy osztálytársak vagytok és ezért többet töltetek együtt.. de ti is tudjátok hogy ez a koleszban nem így van mégis én vagyok az aki folyton egyedül érzi magát.. és nem tud megosztani semmit senkivel... igaz ti meghallgattok de mégis nem adtok tanácsokat.. nem is emlékszek rá mikor ölelteket meg.. szerintem soha.. szeretlek titeket nagyon.. de akkor is folyamatosan egyedül érzem magam!!